Tegnap este Ahmeddel úgy döntöttünk, hogy úszni megyünk. Baromira élveztem, 2009 és 2013 között, amíg Pesten laktam, egyszer sem voltam uszodában, miközben a soproni éveim alatt gyakran tettem ezt (itt közrejátszanak olyan tényezők, mint az epilepsziám: amig nem lettem rohammentes több évnyi drogszedés után, tiltott volt az úszás számomra). Úgyhogy meg is született a döntés: mostantól hetente legalább egyszer úszni megyek.
Csak egy valami esett rosszul (és akkor most finoman fogalmaztam): amikor kijöttünk a vízből, az öltözőben a szekrényünket nyitva találtuk, a szomszéd szekrényt elég vadul föltörve stb. Wir wurden bestohlen, úgymond: nem geraubt, mert az erőszakot is tartalmaz, mint ahogy később a helyszínre kiérkező rendőrök fölvilágosítottak bennünket. Ők vittek haza, a két lelkes ifjút, akiknek az úszónadrágukon kívül szinte semmijük se maradt: a cipőnket meghagyták.
A készpénz, kártya, mobil hagyján, megértem, de még a szemüvegemet is elvitték. S hogy a magyarországi személyigazolványommal mihez fog kezdeni az "új tulajdonos", az se világos.
Holnap irány az optikus, nagykövetség, egyetem, bank stb., kezdődhet a bürokratikus nyűghadjárat. Újra.
De amúgy tök jó kedvem.
