1. Először azért utasította el a szerződés-kérelmemet a nemzetközi mobilszolgátató német filiáléja, mert nem volt bankszámlaszámom. Ez még érthető is, jó, elintéztem. Ja és legközelebb ne személyigazolványt hozzak, mert oké, hogy magyar, de azért útlevél legyen. (EU, az mi?!)

2. Másnap megyek vissza a bankszámlaszámmal. Ezúttal azért utasították el a kérelmemet, mert még túl friss a kontóm. Várjak pár napot, amíg postán megjön a bankkártya, és menjek újra. Oké, kibírom.

3. Megjött a kártya, mentem újra. Most azért utasítottak el, mert még nem volt tranzakció a bankszámlámon (gyerekek, három napja nyitottam meg, mit vártok?!). Na jó, hagyjuk, átmegyek egy másik mobilszolgáltató fiókjába.

4. Átmentem a másik fiókba. Válasz, mikor meglátják, hogy 3 napja lakom Berlinben: jöjjön vissza 6 hónap múlva!

Q. E. D. Kis híján föladtam. Rezignáltan panaszoltam mindezt el este Ahmednek, egy szomszédban lakó rádiósnak, aki azon nyomban körbevitt mindenféle gyanús neuköllni neonfényes arab kütyüüzletekben: 20 perc leforgása alatt lett kártyám, telefonom és a pénz is varázsolódott rá egy török éjjel-nappali közreműködésével. 

... és akkor még nem meséltem arról, hogy a potsdami egyetemen mi mindent nem követnek el, hogy a magamfajta ugandai menekültek nem német EU-s állampolgárok akadémikus végzettséggel (?!) ne tudjanak beiratkozni! Következő poszt témája. Rút szerint oda kéne küldeni az arabokat, hogy tegyenek rendet.