Baromi jól sikerült az első lépés (الحمد لله): míg minden más újonnan érkező diák izzadva keresi a lakást/szobát az abszolút túltelített Berlinben, addig nekem tulajdonképpen tálcán kínálták. (De azért baromi szolidáris vagyok, nyilván, ahogy a németről magyarra tükörfordító mondja: "tartom az ujjaimat" - halte meine Daumen.) Egyik legjobb barátom, a szibériai származású, de már gyerekkora itt élő Jurij írt, hogy a barátnője lakóközösségében megüresedik szeptember végétől egy szoba... Nyilván lecsaptam rá, pláne, hogy az internacionalista, multikultit propagáló, szabadkőműves lelkemhez olyan közel álló Neukölln városrészben van ez a Wohngemeinde.
A lakáshoz legközelebbi metrómegálló Karl Marx (FILOZÓFUS!) nevét viseli, ahogy a kerület főutcája is. Helyes!
Márciusban, mikor felvételizni voltam a rabbiképzőn, Jurijnál szálltam meg - ő is itt lakik a környéken. A városházánál szálltam ki a földalattiból: az első, amit megláttam, pár kurd nő volt, akik egy színpadon népdalokat énekeltek, hóval és faggyal dacolva. Másnap pedig egy hömpölygő, antifa tüntető tömegbe botlottam, ugyanitt. Még egy programokkal teli, a Chabaddal konkuráló konzervadox zsinagóga is akad a környéken, a mecsetek és a templomok között, a kanális mellett egy nagyon szép zöldövezeti részen. (Na, ezt egész Berlinben imádom, hogy minden sarkon van egy park.) Úgy lehet költözni szépen Neuköllnbe.
A neuköllni operaház... pont a lakással szemben van!
A városi uszoda nincs olyan közel, mint az opera, ehhez kell kb. 40 métert gyalogolni. (Nagy a kísértés, hogy újra nekiálljak úszni járni...)
Ez az utcám végén található. Betlehemkirche. (Igen, falu volt a környék nem is olyan régen még - mint megannyi része Berlinnek.)
Ez pedig a negyed főtére, a Hermannplatz - elnevezve a keruszkok vezére, Hermann után, aki a rómaiakat földbe döngölte annak idején. Hermannt más néven amúgy Arminiusnak szokták szólítani. Folytassam?
