Reggel zsiniben Mikéc hetiszakaszt olvastam, Józsefről és kalandjairól Egyiptomban. Lejnolás után odajön hozzám a másodkántor (két kántor, egy amerkai és egy izraeli működik az Oranienburgerstrassei zsinagógában): "Ugye tudod, hogy Joszéf helyett mindig Jószefet olvastál?" Igen, tudom, hogy nem héberesen hangsúlyoztam a nevét, de tessék, minhág hungaria, magyar hagyomány!
Kiddusnál pedig hosszan dumáltam a biztonsági őrrel, aki három hónapja, a hadsereggel végezvén jött Izraelből Berlinbe. Minden sábeszkor más zsinagógában dolgozik, és így máshol is kajáltatják: mint kiderült, legszívesebben az ortodoxokhoz megy, mert ott mindig húsos kaját adnak. (Ezek a maszorti-reform körök pedig mind tejes, azaz vegetáriánus étkezést preferálják, ejj.)
Újabb gyertyát gyújtottam, je! A képen látszik az íróasztalomon egy másk chanukiah is, ti. vendégem van Pestről, aki egy keddi beszélgetésre jött a magyar nagykövetségre (ahol én is ott leszek egyébként, majd beszámolok). És igen, kupleráj van az asztalomon, de ahogy egy itteni haver mondja: "úgy lehet megkülönböztetni a született zsidót és a betértet, hogy az utóbbinál otthon rend van."
--- s napi hanukai halakha:
A Sulchán Árukh szerint, ha közösségben vagyunk hanukakor szombat este, előbb a hanukai lángokat kell meggyújtani, és csak utána a havdala-szertartást megtartani, többek között azért, mert a közösség reflexből rögtön hazamegy a havdala után, és a CSODA kihirdetése fontos, amin minél többen legyenek ott. (Én ezzel a gondolattal nem tudok azonosulni, nem birkák az emberek, hogy ne tudnák megvárni azt a plusz 5 percet. Karo Joszéf szerint azok, olybá tűnik.) Itt olvashattok egy elég részletes leírást az erről szóló évszázados vitáról: http://koltorah.org/ravj/HavdalahVSChannukahLights.htm
