Ahhoz, hogy a reggel nyolc órakor kezdődő kezdő klasszikus héberre beérjek, 6:30-kor kéne minden nap kelnem. Ilyet utoljára nyelviskolai tanárként követtem el, de akkor legalább megfizettek érte. Ez is oka annak, hogy átjelentkeztem a délutánonként zajló haladó héberre – túl azon túl, hogy nem éppen az alefbét szintjén vagyok.
Amúgy nincsenek sokkal előttem ismeretanyagban a haladó hebraisták se, a szakadék (de az nagy, egyelőre) köztünk a nyelvtani fogalmak el(nem)sajátítottsága, ti. ezeket én soha nem tanultam meg, és most se tennék különbül, ha a nyelvvizsga (ún. hebraicum) fele nem abból állna, hogy latin grammatikai kifejezéseket kell puffogtatni. Amiknek egyébként az ég világon semmi köze a „zsidó hagyományhoz”, de ez más kérdés (az is jellemző, hogy a tankönyvünk kiadója egy római katolikus teológiai társaság, az istennév minden helyen kiírva és így tovább.) A hebraicum másik fele amúgy fordítás, amihez még szótár is használható, azzal majd kompenzálok.
Ma volt az első haladó héberórám, többek között Izsák megkötözését fordítottuk - a lexika hagyján, azzal nem tölttünk el szinte időt, de megálltunk minden szónál kielemezve veséig: 5 verset dolgoztunk föl bő 40 perc alatt. Ajvé. Az izraeli diáktársak, akik szintén most csöppentek bele a "klasszikus héber nyelvtanba" csak úgy néztek, hozzám hasonlóan, de majd megszokjuk, bár szerintem időpocsékolás, és enélkül is simán lehet fordítani (ahogy tettem-tettük eddig is).
